Új-Zéland azon helyek közé tartozott, amelyről sokáig azt hittem, hogy talán sohasem fogok eljutni ide. Ha a szigetországot nem is sikerült bejárnom, a legnagyobb városára két teljes nap is jutott. Bevallom, leginkább annak köszönhetem ezt a látogatást, hogy a repülőjegyekkel érdekes manipulációkat lehet végrehajtani. Olyan ez, mint egy puzzle, ha elég sokáig próbálgatja az ember a darabokat, előbb-utóbb összeáll a kép.
Onnan kezdem, hogy amikor Ausztrália felkerült az utazási térképünkre, először azt tervezgettem, hogy csak egyirányú repülőjegyet veszek, mert onnan az amerikai kontinenst érintve szándékoztam visszatérni Európába. Ez a gondolat gyorsan megbukott, mert kiderült hogy így a repülőjegy költsége több, mint a duplája lett volna egy Auszrália-Európa retúrjegy árának. (Pedig ez sem szokott olcsó lenni!) Sajnos a nem fapados légitársaságok (légiszövetségek) egyértelműen az oda-vissza repüléseket részesítik előnyben, vagyis ez többnyire sokkal olcsóbb, mint ugyanarra az útvonalra külön oda és külön visszajegyet venni, sőt időnként nem kerül lényegesen többe, mint a csak odaút. (A fapadosoknál nincs ilyen, ők nem ismerik a retúrjegy fogalmát.)
Tehát amikor kiderült, hogy Auszráliába csak a retúrjegy jöhet szóba, legalább azt próbáltam elérni, hogy ne ugyanabból a városból induljak vissza, mint ahová érkezem. Gondolom világos, hogy ez azért jó, mert így költségtakarékos módon lehet újabb látnivalót a programba iktatni. A keresés közben aztán kiderült, hogy a nagy légifuvarozók számára Ausztrália és Új-Zéland gyakorlatilag egykutya, tehát simán vehetek olyan retúrjegyet, amelyben az érkezés valamelyik ausztrál nagyvárosban, a visszaindulás pedig mondjuk Aucklandban van. Az már egy másik történet, hogy a jegyünkkel, amit végül megvettünk, sikerült még egy izgalmas helyet meglátogatnunk. A China Southern Airlines Londonból Brisbane-be, illetve a visszaúton Aucklandból Párizsba tartó járata ugyanis mindkét irányban kantoni átszállással repült, emiatt ezt a hatalmas dél-kínai metropoliszt is volt alkalmunk megnézni. A jegy árát közzé sem merem tenni, mert annyira kedvező volt, hogy úgysem hinnétek el! Tanulság: nem biztos, hogy egy adott desztinációban a legkézenfekvőbbnek tűnő fuvarozókkal (British, Qantas stb.) kell repülni! De őszintén: melyikőtök gondolt volna egy kínai légitársaságra?
Ami Aucklandet illeti: sokat vesztettünk volna, ha ide nem jutunk el, ugyanis van ebben a városban valami, amitől azonnal a szívünkhöz nőtt. Valami, ami a legjobb keveréke annak, amit már ismerünk és szeretünk, azaz kellően brit, kellően mediterrán, egy kicsit amerikás, multikulti, nyugis és laza, valamint egyszerre kisvárosi és nagyvárosi. Bizony a rasszisták számára ez nem jó hely, mert itt láthatóan békésen keveredik a fehér, az ázsiai és a színesbőr! Na, szóval egy óvilági sziruppal leöntött újvilágot találtunk itt és bevallom, első benyomásként nagyon tetszett mindkettőnknek.