A honlapon található összes fotó és videó saját készítésű! Bár eredetileg mindegyik kép magáncélra, azaz személyes felhasználásra készült, a közeli arcokat ábrázolók kivételével illusztrációként tetszőlegesen és bárhol felhasználhatók a forrás megjelölésével (igyutaztam.hu).
Semmiféle profi, vagy akár félprofi fotós cuccal nem rendelkezem, egyrészt mert nem vagyok profi fotós, másrészt mert nincs rá pénzem, végül harmadrészt, de messze nem utolsósorban: baromira zavarna, ha nehéz és kényes masinákat kellne magammal cipelnem az utazáshoz.
Jelenleg (2018-19) fordulóján már évek óta a képeken látható gépekkel fotózom és videózom. Korábban (8-10 éve) volt egy Panasonic Lumix is, de az nem tudott felvenni FullHD mozgógépet, emiatt kiesett a pixisből.
Igazság szerint a Canon eredetileg fekete színű volt, de az évek során lekopott róla festék – szerencsére ez egy félmházas darab, ami így is jól mutat! Egyik gép újkori vételára sem haladta meg az ötvenezer forintot, mert eleve kritérium volt, hogy ne cipeljen magával az ember nagyobb értéket. Az alacsony ár mellett prioritásként a zsebben hordásra alkalmas kis méretet, az olcsón beszerezhető pótakkumulátort, valamint a CMOS érzékelőt jelöltem meg, ez utóbbit azért, mert a nem tökéletes fényviszonyok közepette, illetve esti fényben ezek jobban teljesítenek a CCD-nél. A nagy zoom nem hoz különösebben lázba, a vízhatlan Canon csupán 3x-es, a másik 5x-es, a Nikon viszont 20x-es közelítést tud. Sajnos pár éve homok került ebbe a gépbe, ezért finom zoomolásra már nem képes!
Újabban előfordult már, hogy a mobiljaink is beszálltak a fotózásba (mindkettőnknek a szintén ötvenezer alatti kategóriába tartozó LG K10-ese van), jó fény mellett nagyon jó képeket lehet lőni, de sajnos videózásra ezek a telefonok alkalmatlanok. A legközelebbi cserénél valószínűleg Samsung Galaxy S akárhányra váltok majd, mert ezek már egészen tűrhető képességekkel bírnak. (Az Apple termékeit a magam részéről jó minőségűnek, de rettenetesen túlértékeltnek tartom.)
Amúgy olyan vagyok, mint egy “japán turista”, vagyis rengeteget kattintgatok (a rekordot a 33 napos világkörüli túrán állítottam fel 22 ezer felvétellel). Újabban inkább a videót nyomom eszetlenül, mert az egyre gyorsuló tempó mellett manapság ez tűnik alkalmasabb médiumnak a mutogatáshoz, illetve az emlékek felidézéséhez. Általában a párom is fotózgat – néha egész ügyesen – ezért bőven van mit feldolgozni. A fotók utómunkálataihoz a Photoshopot használom – főként cropolást és vízszintes helyzetbe állítást csinálok, mert utálom ha jobbra-balra kifolyik a tenger a képből – a videókat pedig az Edius nevű szoftverrel szerkesztgetem, itt a vágás mellett a stabilizálás a fő irány. Nem profi, hanem csupán nézhető minőségre törekszem: a feleslegesen ismétlődő, túl hosszú és ide-oda rángatózó utivideóktól megfájdul a fejem. Sajna néha a sajátjaimon sem tudom ezt teljesen elkerülni…
Az ‘Igy utaztam’ blog mellett létezik egy youtube csatornám is, ahol egy rakás videót egy helyen meg lehet nézni. Többször terveztem már, hogy a fotókat az Instagramon is nyomni fogom, de mindig visszafog, hogy nem vagyok igazán lelkes híve a social médiának…
Egyébiránt az egész fotózás-videózás teljesen öncélú szórakozásnak indult, annak csupán, hogy magunk és családunk számára megörökítsük utazásainkat. Időközben olyan mennyiségű anyag gyűlt össze, hogy több ismerősünk kitartó szorgalmazásának is engedve végül elkezdtük közkinccsé tenni élményeinket. Mert mi ezeket gyűjtjük!