Ha azt kérdezitek, hogy a pénznek, vagy az időnek van nagyobb jelentősége az utazgatáshoz, akkor a válaszom egyértelmű: szerintem az idő fontosabb. Ez persze nem jelenti azt, hogy a pénz nem tényező, de messze nem annyira döntő, mint ahogyan a legtöbben képzelik! Az ugye alap, hogy az idő és a pénz mellett a szándék is fontos, így tehát azokkal most nem is foglalkozom, akiknek idejük és pénzük is van, de a kedvük, vagy kellő eltökéltségük nincs meg. Olyan ismerősöm viszont több is van, aki anyagilag ugyan megengedhetne magának egzotikus kiruccanásokat, de az időbeosztása, a munkája, vagy a családi kötelezettségei (pl. gyerekek iskolába hurcolászása, ápolást igénylő hozzátartozó) miatt nem tud időt szakítani utazgatásra.
A tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy a halogatók előbb-utóbb végleg lecsúsznak a vágyott kalandokról, mert az idő előrehaladtával egy sor olyan gond jön elő, amire korábban (fiatalabban) nem is gondoltak volna, hogy más ne mondjak: fáradékonyság, betegségek, a kényelmetlenségekhez és spontán helyzetekhez való alkalmazkodás nehezebbé válása, sőt a beletörődés, hogy ez már nekem úgysem fog összejönni! Aki nem akar így járni, az vágjon bele mihamarabb…
– – – – :: – – – –
Manapság egyre több mindent megvásárolunk, amiről azt gondoljuk, hogy boldogabbá tesz minket, miközben valójában az élmények tesznek minket boldoggá. Utazás közben ugyanazt a boldogság és elégedettség érzést kapjuk, mint vásárlásnál, azzal a nagy különbséggel, hogy az utazás által kapott élmények sokkal maradandóbbak és elkísérnek minket egész életünkben!
Szerintem a legfontosabb talán a prioritások kérdése: mi áll előbbre az ember kívánságlistáján, mire vágyik jobban és miről hajlandó emiatt lemondani? Anélkül, hogy ezt részletesen boncolgatnám, íme a saját példám, ami elég jól szemlélteti amire gondolok: nemrégiben összefutottam az egyik ismerősömmel, aki viccesen rákérdezett, már megint éppen indulok valahová, vagy csak most tértem vissza egy utazásról? És egyáltalán, hogy a fenébe csinálom, hogy állandóan úton vagyok? Ilyen jól megy a biznisz, vagy nyertem a lottón? Ismerősöm nem mellesleg ügyvezető egy kft.-ben, az én jövedelmem többszörösét viszi haza és 4-5 évenként lecseréli az autóját egy vadonat újra.
Nos én az elmúlt 10 évben annak az összegnek a felét sem költöttem utazásra, mint amennyit ő ráfizetett a legutóbbi kocsijára! Emellett nem a legújabb iPhonnal telefonálok és nem egy MacBook Air lapul a táskámban, de egy korábbi beszélgetésünkből tudom, hogy neki cégvezetőként ezekre a kellékekre elengedhetetlenül szüksége van. Csak hogy érthetőbb legyek: az előző kocsimat 14 évesen adtam el, a jelenlegi 11 éves és már akkor is 9 volt, amikor megvettem. Feleségem autója egy évvel öregebb az enyémnél. Ami pedig a kütyüket illeti: szerintem feltűnően sokan szaladgálnak ma 200 ezer forint feletti mobillal a zsebükben (akkor is ha részletre van), miközben irigykedve tekintenek olyanokra, akik érdekes helyekről tartanak élménybeszámolót. De a napi egy doboz cigit elszívók, vagy a munkahelyi büfében naponta 2-3 kávét elkortyolgatók is könnyedén elkölthetnek akár 30 ezer forintot a szenvedélyükre, ami pont akkora összeg, amennyit én az elmúlt 12 év átlágában havonta utazásra fordítottam!
A fenti példálózással nem ítélkezni szerettem volna, csupán rámutatni arra, hogy sokféleképpen lehet fontossági sorrendet felállítani, ugyanazt a forrást ezerféleképpen ki lehet adni. Mellesleg hogy mire lehet elég kétszázezer? 2018-ban egy főre vetítve ennél kevesebből jártunk Cipruson, Marrakeshben, Santorinin és Athénban együttvéve, repülőjegyekkel, szállással, tokkal és vonóval! Élményeink itt a blogon megtekinthetők!