Melbourne-i városnézésünk klasszikus példája annak amit hirdetek: akár néhány óra is elég ahhoz, hogy magadba szívd egy új hely hangulatát. Tulajdonképpen a légi menetrendnek köszönhetjük, hogy megismerhettük ezt a csodálatos ausztrál metropoliszt.
Arról van szó, hogy Honoluluból Aucklandba nem repült a pénztárcánkat is elbíró közvetlen fapados járat, csak olyan, ami Melbourne-ön keresztül teszi meg ezt a távot (JetStar). Ha viszont már így alakult, direkt olyan jegyet foglaltunk, ami a leghosszabb átszállási időt biztosította. Ez végül 6 és fél órára jött ki, amit mi a videón látható városnézéssel töltöttünk.
Ennek a napnak van még egy érdekessége, amire azért egy kicsit büszke is vagyok.
Mennyi fér 1 napba?
Íme: a reggelit Honoluluban fogyasztottuk el, majd a Csendes-óceán feletti 9 ezer kilométeres repülést követően a lunch-öt Melbourne-ben, hogy aztán újabb közel 3 ezer kilométert megtéve Új-Zélandon térjünk nyugovóra.
Ebben persze az időzóna-eltolódás is komoly szerepet játszott, de azért kíváncsi lennék hányan csinálnák ezt utánunk!
Megemlítenék még egy momentumot az utolsó szakasszal kapcsolatban. Az Aucklandba eleve késéssel induló gépünk szerencsére nem volt teli, úgyhogy mindketten egy-egy teljes üres sort foglalhattunk el, szabadon elterpeszkedve és szunyókálva. Ez jól is jött, mivel valahol félút tájékán, az óceán felett olyan durva turbulenciába kerültünk, hogy a gép kb. fél óráig csak úgy dobálózott velünk. Hogy féltünk-e? Bevallom nektek, hogy ekkor már mindketten olyan fáradtak voltunk, hogy mindössze egyszer néztünk egymásra, nyugtáztuk, hogy a másik is észlelte a vihart, de aztán visszadőltünk, s néhány nagyobb koppanásnál fel-fel riadva tovább szenderegtünk.
Ami Melbourne városát illeti, tömören úgy foglalható össze, hogy nagyon-nagyon tetszett. Eléggé európai, ugyanakkor kicsit újvilági is, szóval igazi ausztrál város, ahol látszik a jólét és pezseg a multikulti. Az airport-shuttle behozott a belváros szélére, ahonnan a Yarra-folyó partján sétálva jutottunk el a város központi utcáihoz, a Collins street környékéhez. Innen egy kiváló kínai vacsora elfogyasztása után indultunk vissza a reptérre. Ha megnézitek a lenti videót, láthatjátok, hogy egy hosszabb átszállóidő esetén a reptéren való várakozás helyett bőven megéri várost nézni! Ez esetben mi eleve így terveztük, s bár nem gondolom, hogy 4-5 óra elegendő volt a város teljes felfedezéséhez, de így is felejthetetlen élményhez jutottunk!