Világkörüli utunk második állomása a Kelet-Kínai tenger mellett fekvő metropolisz, Sanghaj. A város Kína egyik legnagyobb ipari-kereskedelmi központja, egyben a világ legnagyobb tengeri teherkikötője. A 90-es évektől döbbenetes fejlődésen ment át, mára egymást érik a felhőkarcolók, a Huangpu folyó partján a semmiből épült fel az új Pudong városrész.
Két nap alatt a hatalmas kiterjedésű városnak csak a központi részét, a Nanjing Road környékét és a folyópartot sikerült bejárnunk, de amit láttunk, az minden vonatkozásban egy pompában és fényben úszó világváros képét mutatta, a helyi konyha ízeiről nem is beszélve…
Itt említem meg, hogy a világjáráshoz némi fizikai kondícióra is szükség van. Én például e tekintetben nem készültem fel, ezért amikor az első éjszaka után felébredtem Sanghajban, olyan izomláz volt a lábamban, hogy a fürdőszobáig alig bírtam elmenni. Ebben valószínűleg nem csak a Nanjing Road, hanem az előző napi hátizsákos pekingi városnézés is benne volt, de bizony kissé megijedtem, hogy ha a második napon ennyire lepukkantam, akkor mi lesz a további 30 napban?
Futurisztikus élmény volt a Pudong és a nemzetközi repülőtér között közlekedő mágnesvasúton való utazás, 427 km/h csúcs-sebességgel. A németek által épített és 2004-ben üzembe helyezett 30 km-es szakasz a világ egyetlem működő maglev (mágneses lebegtetésű) vasútvonala. A modern kocsiknak mindössze 8 perc kell a táv leküzdéséhez.
Sanghajból a Thai Airways Boeing 747-es Jumbojával indultunk tovább Bangokokba. A csak félig megtelt gépen életünk addigi legjobb fedélzeti kiszolgálást kaptuk.
Bővebb városismertető helyett az utazásunkról készült alábbi videóösszefoglalót ajánlom megtekintésre: