Talán felvetődött valakiben a kérdés, hogy egy egyiptomi üdülőhely miképp kerül Ázsiába, mikor tudvalévő, hogy Egyiptom afrikai ország! Aki esetleg nem tudná a választ kapásból, annak elárulom, hogy Egyiptom Afrika egyetlen transzkontinentális állama, bár 99 százaléka valóban az afrikai kontinensen fekszik, a Sínai-félsziget azonban földrajzilag már Ázsia része. Ideutazásunk egy villámgyors döntés eredménye volt: napot és meleget kerestünk a januári télben és ezt a Ryanairnek köszönhetően a legolcsóbban (2.000 Ft!) Egyiptomban találtuk meg!
Aki ismeri az ír légitársaság menetrendjét, az persze tudja, hogy ez a fuvarozó nem repül Egyiptomba. Ott volt viszont a frissen nyílt desztináció, az izraeli Ovda, ahonnan nem csak Eilat, de Egyiptom is csak egy ugrásnyira van! A kíváncsiak most megkérdezhetik, hogy na jó, de miért nem felelt meg nekünk a közelebbi Eilat? Igazság szerint jó lett volna, de két nappal érkezés előtt már nem tudtunk megfelelő minőségű szállást találni elfogadható áron. Magyarán: baromi drága lett volna egy eilati hosszú hétvége. Bevallom, első nekifutásra már le is tettem erről az útirányról, amikor Eilat térképét böngészve a Google Mapson felfigyeltem egy szállodára a határ túloldalán.
Eilat érdekessége, hogy a várost az egyik oldalról a Vörös-tenger, a másik oldalról Jordánia, a harmadikról pedig Egyiptom határolja, vagyis csak észak felé nyitott Izreael belső területei felé. A hotels.com szállásfoglaló oldalon hamarosan kiderült, hogy az egyiptomi szállodák árai, részben a februárnak, részben pedig a Sínai-félsziget felett egy orosz utasszállító nemrégi lelövésének köszönhetően hihetetlenül alacsonyak, azaz egy ötcsillagos all-inclusive szálloda három éjszakára került annyiba, mint egy valamivel szerényebb izraeli hotel egyetlen napra!
Egy kalandos gyalogos határátlépést követően tehár már meg is érkeztünk a célországba. Szerencsére még otthon megtudtuk, hogy átkeléskor nem sima egyiptomi vízumot kell majd kérni – ami fizetős – hanem egy nemzetközi megállapodás alapján kizárólag erre az övezetre érvényes úgynevezett sínai-vízumot. Simán is ment minden, egy kis meglepetés csupán a szállodában ért, ahol a menedzsment egy része értetlenül állt körbe minket, csodálkozva azon hogy miként kerülhettünk ide. Mint kiderült, hosszú ideje nem volt példa arra, hogy valaki egyénileg toppan be ide, ugyanis a Taba Heights-i elegáns szálloda-zónába gyakorlatilag csak szervezett csoportok érkeznek. Már amikor érkeznek, mert a hatalmas komplexumban ott tartózkodásunk ideje alatt néhány tucat jómódú helyin kívül csak arab külföldieket és belőlük sem sokat láttunk.
A terrorfenyegetettség megtette a hatását, minden kongott az ürességtől. Ennek persze előnyei is vannak, tehát nem keseregtünk, de sajnos az időjárás sem volt tökéletes: a nap ugyan melegen sütött és 20 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála, de szinte folyamatosan fújt egy kellemetlenül hűvös fuvallat.
Hazautazásunk napján jutott még idő egy eilati városnézésre és ebédre is. Végezetül itt egy érdekes fotó az ovdai nemzetközi repülőtérről, ami eredetileg és jelenleg is valójában az izraeli légierő fontos támaszpontja a Negev-sivatag szélén. A képen jól látszanak a katonai hangárok és a leszálláshoz készülő vadászgép. Eilat új polgári légikikötője egyébként már épülőfélben van.
