A sziget Franciaország egyik tengerentúli területe, az óceániai térségéhez tartozó Melanézia része. Itt található a világ legnagyobb lagúnája,mely az UNESCO természeti világörökségének a része. Új-Kaledónia multikulturális sziget, ahol a paradicsomi környezetben békésen megférnek együtt a melanéziai, európai és ázsiai hagyományok. Az idelátogató turistákat általában meglepi, hogy a fősziget fehér többségűnek tűnik. A helyiek nagyobb része francia, de elég sok itt az ausztrál is, akik általában az itteni gazdag nikkelbányák dolgozói. A főváros, Nouméa utcáin melanéz, őshonos embert keveset látni, de nekem azért sikerült lencsevégre kapnom – a kedvencem mezítlábasan, törzsi díszben ül a kikötőben és a mobiltelefonjával játszik.
Egy napos tartózkodásunk fő programjának a rövid gyalogos városnézést követően azt választottuk, hogy Anse Vata strandjáról vizi taxival átmentünk a Kacsák-szigetre (Ile aux Carnards) strandolni és sznorkelezni (pontosabban kagylókat és csigákat gyűjtögetni, ami a párom egyik legkedvesebb tengerparti szenvedélye).
Nouméa bár kellemes, rendezett kisváros benyomását kelti, sajnos semmi olyannal nem rendelkezik, amit az utazó egy távoli egzotikus szigettől elvár. A szép strandokon sem érezni az óceániai jelleget, akár a francia tengerparton is lehetne az ember. A pékségekből ugyanaz a finom croissant-illat terjeng, amit Párizs utcáin érzeni.
Némi háttérként talán érdekes lehet még, hogy kisebb feszültség évek óta érezhető az őslakók és a franciák között. Hagyományõrzés címén ugyanis a melanéziai származásúak egyre inkább igyekeznek távol tartani magukat a francia szokásoktól. A kanak népcsoport hosszantartó követelésére 2018-ban népszavazást tartottak a függetlenségről, melyet a sziget 280 ezer lakosának többsége nem támogatott.