Ismét belevágtunk egy egzotikus utazásba. Mint már korábban oly sokszor, most is az adta meg a kezdő löketet, hogy találtam egy visszautasíthatatlanul vonzó útvonalú hajóutat. Bizonyára rajtam kívül még sokan vannak, akiknek az olyan egzotikus “álom szigetek” mint Hawai, Tahiti, Bora Bora, Bali, Maldív, Seychelles, Mauritius a legelőkelőbb célpontok valamelyikén szerepelnek. Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy az első négyen már volt szerencsém megfordulni, a többi viszont sokáig a régóta vágyott és csaknem elérhetetlennek tartott kategóriába esett. Azért használok múltidőt, mert ez a bizonyos hajóút az utolsó kettőt érintette, mi pedig úgy alakítottuk a dolgokat, hogy ott lehessünk a fedélzeten.
A Costa Mediterranea egy közepes méretű, 85 ezer tonnás óceánjáró, Mauritius fővárosából, Port Louisból indult kétezer utasával a Seychelles-szigeteket, Madagaszkárt és Reunion szigetét érintő körutazásra. Talán mondanom sem kell, hogy ezeket a helyeket külön-külön felkeresni nagyságrendekkel lett volna költségesebb mulatság, persze így sem volt olcsó.
Arányait tekintve magát a hajóutat most is nagyon kedvezően ki lehetett volna hozni, hiszen december elejére fejenként 860 EUR-ért hirdették a 15 napos all inclusive utazást. Végül úgy alakult, hogy a munkám miatt ez az időpont nem jöhetett szóba, de ekkor már annyira “ráizgultam” az útra, hogy “egyszer élünk” alapon bevállaltuk a karácsony-újévi időszakot, ami tudvalévően a legdrágábbnak számít a turisztikai piacon. Pont emiatt eddig valamennyi “télből a nyárba” utunkat január első hetét követően kezdtük meg, amikorra az árak már drasztikusan visszaesnek az ünnepihez képest. Most viszont nem csupán a feláras, 1089 eurós hajójeggyel, hanem a piszok drága repülőjeggyel is számolnunk kellett. Két lehetőség volt: az Emirates Dubajon keresztül, vagy az AirFrance párizsi átszállással. A jobb időpontok és a jobb ár (860 EUR) miatt mi az utóbbit választottuk.
Már most, az útleírások előtt elárulom: a télvíz idején az Indiai-óceánon töltött 20 nap akkora élmény volt, hogy egyáltalán nem sajnálom a ráfordításokat! Csak úgy mellesleg említem meg, hogy az egyik magyar utazási iroda gyakorlatilag ugyanezt az utat fejenként kínálta közel annyiért, mint amennyit mi kettőnkért fizettünk ki.
Nem kérkedésként, csupán a tények kedvéért jegyzem meg, hogy megint piszok mázlink volt: a legolcsóbb, azaz nem általunk választott kabint tartalmazó hajójegyet foglaltam le, ami kb. úgy működik, mint a fapados légitársaságoknál, azaz csak a becsekkolás előtt nem sokkal derül ki, hogy hol lesz a helyünk. Ezt könnyen meg lehet szívni, hiszen akár ablak nélküli, belső kabint is adhatnak, de úgy is lehet járni, ahogy mi: saját napozóterasszal ellátott prémium kabint kaptunk a hajó legjobb részén. Aki mer, az nyer!
Íme a hajó, kattintsatok a videóra!